Az újabb kutatások azonban kimutatták, hogy Afrika lakossága mind néprajzilag, mind embertanilag kevert, s a jól elválasztható csoportok egész sorára különül, aminő a pigmeus, a busman, hottentotta, zulu, bantu, szudáni néger, hamita stb. Lakott terület volt már a diluviumban s a palaeolit kultúrának nemcsak északon, de a guineai partvidéken, a Kongó-medencében s délen a Zambeziig sokfelé napfényre kerültek nyomai sőt Észak-Rhodesiában 1921. megtalálták a neandervölgyi ember alakkörébe tartozó afrikai ősember hiteles csontvázát is. Kulturális szempontból Afrika hat nagy területre oszlik, ú. m.: 1. Észak-Afrika, 2. Szahara, 3. Szudán, 4. Középafrikai őserdők vidéke 5. Kelet-Afrika, 6. Dél-Afrika. A legprimitívebb kultúra a délafrikai busmanoké s a középafrikai törpe négereké (pigmeusok), akik kóbor vadászok és gyüjtők, s mind tárgyi, mind szellemi néprajzuk igen kezdetleges. Ezek a népek testi sajátságaik tekintetében is élesen különböznek a tulajdonképpeni négerektől, akik látszólag ugyan egy közös nagy családba tartoznak, tüzetesebb vizsgálat után azonban a rasszbeli, etnikai és kulturális különbségeknek egész sorát állapíthatjuk meg közöttük. Az első pillanatra egységesnek látszó fekete szín, gyapjas haj, hosszú koponya, magas termet dacára a mozaikszerű rasszbeli összetétel képét mutatják. Még kevertebbek etnikai tekintetben s a tiszta földmívelő és tiszta állattenyésztő csoportok között a legkülönbözőbb átmeneteket, a miliőviszonyokhoz nagyszerűen alkalmazkodott életformákat találjuk. A különböző kultúrájú néger csoportok között is bizonyos fokú összekötő kapcsot alkotnak általánosan elterjedt primitív, animisztikus hiedelmeik s az azokkal összefüggő szokásaik. Kultúrában a legfejlettebbek s legeltérőbbek az északafrikai hamiták, akik testi típusuk tekintetében már a mediterrán rasszkörbe tartoznak. Az újabb kutatások mindinkább amellett szólnak, hogy Afrika őslakói nem a négerek, hanem a primitív kultúrájú s a testi fejlettségnek is alacsonyabb fokán álló busmanok és pigmeusok voltak. Ezektől származnak azok a régi barlangi rajzok és festmények, amik egy részének felfedezése hazánkfiának, Almásy Lászlónak nevéhez fűződik, s amiknek összehasonlító tudományos feldolgozásában Frobeniusnak vannak kiváló érdemei. (I. köt. )