Legfontosabb gazdasági ág a mezőgazdálkodás, ez szolgáltatja a kivitel jelentékeny részét. Újabban a gyapot-, kakaó-, kávéültetvények területe jelentékenyen megnövekedett, de az ültetvényes gazdálkodás még elmaradt. 1931-ben, a világpiacon is számbavehető terményekből a következő terméseredményeket érték el (1000 q-ban): búza 31. 445, árpa 20. 535, dohány 580, kávé 750, kakaó 3. 410, gyapot 3. 940 stb. A különben fölbecsülhetetlen értékűre növelhető állattenyésztésnek legnagyobb akadálya a csecselégy-veszedelem. Kivitelében azonban legfontosabbak a bányatermékek. Dél-Afrika ma a leggazdagabb gyémánttermőhely, az arany világtermelésének pedig 40 %-át szolgáltatja. Nagy jövőt igérő réztelepeket fedeztek fel újabban Katangában. A. külkereskedelem tekintetében a legutolsó helyet foglalja el kontinenstársai között. Elsősorban Európával áll összeköttetésben, az illető gyarmatok anyaállamaival. Közlekedésügye javulóban van. Eddig életerősebb vasúthálózat Algeriában, Tuniszban, Egyiptomban és Brit-Dél-Afrikában fejlődött ki. Az egyiptomi hálózatból a Nilus mentén délnek ágaznak ki vasútvonalak. Ugyanekkor vele szemben dél felől északnak törő - transzkontinentálisnak szánt - vasútvonal már elérte a Kongó még hajózható felső szakaszát Bakumánál. A két szembefutó ág összekapcsolásával akarják a már régen vajúdó Cape-Kairó-i transzkontinentális vasútvonalat megteremteni. A katangai és rhodesiai bányatelepek a tengerhez keresik a legrövidebb utat és így ma már épülnek az onnan az Indiaióceánhoz vezető vasútvonalak. Dél-Afrika északi részletében így a kelet-nyugati irányú transzkontinentális vasútvonal kiépülése kisért. Még ennyire sem jutott a Szaharán át tervezett vasútvonal. Ennek már eleve nagy versenytársa támadt a gépkocsiban. Kelet-nyugati irányban vasút és hajó kombinálásával már át lehet utazni A. -t. Jelenleg A. -ban a vasútvonalak hossza (1930) 66. 100 km. Jellemző a vasútvonalakra, hogy azok csaknem mind keskenyvágányúak és nyomtávolságuk nem lépi túl az 1 m-t. A vasútvonalakat mindenütt kiegészítik, sőt gyakran pótolják is a gépkocsik. A francia és belga gyarmatterületeken a háború után igen tekintélyes hosszúságú gépkocsiutakat építettek és azokon rendszeres gépkocsiforgalmat rendeztek be. A gépkocsik a személyszállításban a vasutaknál megfelelőbbeknek bizonyultak, vasutakra inkább a tömegáruszállítás és sztratégiai okok miatt volna szükség. A. feltárása még nem fejeződött be, de az utóbbi időszakban egész A. területén már a részletkutatások vannak sorrenden. A Kongó-medence néprajzának megismeréséért nagyon sokat tett a magyar származású Torday Emil. A háborús szünet után a kutatásban és a térképezésben is mindinkább nagyobb szerepet játszanak a gépkocsik és a repülőgépek. A Libiai sivatagban végzett kutatásaival (1923-24) különösen kitűnt az egyiptomi Hasszanein bej. A Szaharán átvezető közlekedési problémák megoldásában fontos küldetést teljesített Haardt - Audouin-Dubreuil, aki elsőnek kelt át nagyobb gépkocsiosztaggal a Szaharán (1923-24). A Szahara felderítésében és térképezésében különösen nagy szerepük volt és van a repülőgépeknek. Több ízben járt a Libiai sivatagban repülőgéppel és gépkocsikkal a magyar Almásy László (1929-1932). A Szahara és a Libiai sivatag kutatásában is alaposan kivette részét Bruneau de Laborie (1923-24, 1925). A londoni szerződés értelmében (1915) 1925-ben az olasz-angol határbizottság kijelölte Olasz-Szomáliföld és Angol-Kénia között a határt. 1926-ban Hermann Frobenius végzett a Bahr el Gazal vidékén érdekes néprajzi és régészeti kutatásokat. Ugyanebben az évben a francia Raygasse antropológus vezetése alatt főképpen amerikai tudósokból álló expedíció kutatta Ahaggar környékét. 1927-ben a svájci Mittelholzer tudományos szempontból is értékes repülőutat tett Zürich és Fokváros között. 1929-ben francia vasúttársaságok megbizottai befejezték a tervezett transzszaharai vasút egyik szakaszának műszaki bejárását. Nagy jelentősége volt 1930-ban annak az olasz katonai expedíciónak, amelyik végül a szaharai felkelések fészkének, a szenusszik mentsvárának, Kufra-oázisnak elfoglalására vezetett. Története. A világháború elhatározó befolyással volt A. népeinek lelki alakulására. A német gyarmatoknak a szövetséges hatalmak között való fölosztásán túl A. területi szétdarabolása tekintetében jelentős változást hozott a körülmény, hogy Olaszország tulajdonképpen csak a világháború után vehette ténylegesen birtokba az 1912. évi tripoliszi háborúban neki jutott területeket. 1927. a kormányzó mellé rendelt tanácsot bennszülöttekkel egészítette ki. Erre az A. népeinek minden rétegében megindult mozgalom késztette, amelynek célja az európai uralom alól való fölszabadulás. Az itt letelepedett fehérek mind erősebb ellentállást fejtenek ki új hazájuk gyarmatként való kezelése ellen és különösen gazdasági önállóságra törekszenek. Ezen messze túlmegy a bennszülött népek mozgalma. Nagy hatással volt erre elsősorban a színes és ezek között afrikai bennszülöttek közül kikerült csapatoknak az európai harctereken történt alkalmazása, amely alapjában rombolta szét a fehér ember felsőbbségének és főképpen sérthetetlenségének hitét. 1922-ben Anglia legalább formailag elismerte Egyiptom függetlenségét. Innen indult ki az Afrika az afrikaiaké jelszót hangoztató mozgalom. Ennek a mozgalomnak részei voltak a marokkói harcok, amelyek a francia és spanyol uralom ellen indultak meg és amelyeknek elfojtása nagyon súlyos véráldozatokba került. Nagyon jelentős tényező a bennszülött lakosság harcaiban a bolsevista agitáció, amely a színes lakosságban termékeny talajra talál.